| Hírek : Szkíta és hun jogszokások |
Szkíta és hun jogszokások
2013.10.29. 15:59
A 16. században élt országnagyjaink még tisztában voltak azzal, hogy mely jogszokásokat örököltük szkíta és hun elődeinktől. Ezekből nemcsak a történeti krónikákban maradt fenn adat, hanem Werbőczi Hármaskönyvében is.
A nagy magyar jogtudós, Werbőczi művének előszavában kifejti őstörténetünk summáját, eszerint a szkíta néptől szakadt magyarság Pannoniában telepedett le és Atilla királyunk alatt hatamas birodalmat hoztunk létre. Az ő utódai a magyarok, akik Szent István idején megkeresztelkedtek. (Ponotsabban Szent István által felvették a nyugati kereszténységet, mivel eleink már azt megelőzően is keresztények voltak. - szerk.) Tegyük hozzá, az új hit felvétele nem jelentette a régi szokásoknak és az ősi hitvilágnak az eltűnését, ugyanis hazaszerető elődeink több évszázadon keresztül híven őrizték sztyeppei örökségük javát.
Hun törvények
A Hármaskönyv 1. részének 3. címe a magyar nemesség eredetéről szól. Az 1. paragrafusnál egy nagyon rövid eszmefuttatást olvashatunk arról, hogy kik is a nemesek. A nemesek szabad jogállásúak, akik érdemeik alapján váltak azzá. Szerinte eredetileg a hunok és a magyarok között csak szabadok voltak. A történet úgy folytatódik, hogy amikor a hunok maguk fölé kapitányokat választottak, ők ítélkeztek a közsséget érintő ügyekben. A kapitányok visszahívhatók voltak, ha a közösség ellen ítélkeztek. Ugyanebben a részben található meg egy különös, ősi jogszokás, a véres kard körülhordozása. Amikor veszély fenyegette a hazát, akkor midenkinek be kellett vonulni. Aki nem jelent meg a hívó szóra, az örökös szolgaságra jutott. A magyar krónikák, de Werbőczi munkája is hangsúlyozza, hogy emiatt alakult ki a szolgaság intézménye a szabad hunoknál és magyaroknál.
A székelyek különleges jogállása
Werbőczi még a 16. században nem tudott arról, hogy a székelyek betelepített határőrök lettek volna. Nem is értesülhetett erről, hiszen ezt a képtelen, bizonyíték nélküli elméletet csak az 1870-es évek végén fogalmazta meg Hunfalvy Pál. Addig mindenki azt az ősi hagyományt ismerte, miszerint a székelyek Attila és Csaba királyfi hátrahagyott népe. Werbőczi külön címben foglalkozik a székelyek jogállásával és a következőt írta róluk, az erdélyi szkíták, akiket székelyeknek hívnak címmel. „Ezen kívül vannak az erdélyi részekben a szkíták, kiváltságos nemesek, akik a szkíta néptől, ennek Pannoniába való első bejövetele alkalmából származtak el, akiket mi rontott néven siculusoknak nevezünk, akik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; hadi dolgokban legjártasabbak; az örökségben és a tisztségekben egymás közt (a régi szokás alapján) törzsek, nemzetségek és nemzetségi ágak szerint részesednek és osztozkodnak.”
Obrusánszky Borbála
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
