MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

A Rákosi (Rosenfeld) Mátyás terrorja azonban elemi erejű ellenállást váltott ki a magyar népből. Feltámadt ismét a magyarokra oly jellemző szabadság vágy, és elsőként a keleti blokkban fegyveresen felkeltek a gyűlölt szovjet rendszer ellen. Mi magyarok a világ szemében a szabadság gyermekei vagyunk, még reménytelennek tűnő helyzetekben is szembeszállunk a nagyságrendekkel erősebb ellenféllel is. Ez a mai helyzetben akár egy intő jel lehet az új –szabadnak mondott – világ hatalmasságainak! Akik elnyomó törekvésekkel, a magyar nép kizsigerelésének szándékával lépnek föl, hamar szembetalálhatják magukat a puszták népének elsöprő haragjával.

1956-ban az “orosz medve” másodszor törte le Magyarország függetlenségét. Hiszen az 1848-1849-es magyar szabadságharcot csak a cári csapatok tudták eltiporni. Nem köztudott tény, hogy a Habsburgok nem tudtak felülkerekedni a magyar honvédek elszántságán, ezért a Habsburg császár (Ferenc József), I. Miklós orosz uralkodó segítségét kérte. A z orosz cár addig nem látott méretű hadat állított ki a magyarok ellen. A Magyarországra küldött intervenciós cári csapatok létszáma meghaladta a néhány évtizeddel korábban Napóleon ellen felállított orosz hadsereg nagyságát! Az 1944-ben hazánk földjére lépett Vörös Hadsereg a Szovjet típusú véres kommunista diktatúra kiépítésének lett fegyveres alátámasztója. Rákosi Mátyás a gyűlölt sztálinista – kommunista rendszerét kizárólag az orosz hadigépezettel a háta mögött tudta kiépíteni. A magyar nép idegenkedett a baloldal hatalmától, a Magyar Kommunista Párt kizárólag az elcsalt választásokon tudott hatalomra jutni. Pontosabban 1947-ben, az elhíresült “kékcédulás választásokon”, a szavazatok mindössze 22%-át kapták meg. Majd a aljas módszerekkel felszámolták a többpártrendszert és 1949-re kiépítették embertelen diktatúrájukat. Természetesen saját maguktól erre képtelenek lettek volna, a háttérben mindvégig fenyegetően ott állt Vorosilov marsall és a Vörös Hadsereg.

A magyar nemzettől mindig idegenek voltak a népnyúzó hatalmi mechanizmusok. Ha visszatekintünk történelmünkre, láthatjuk, hogy az igazán sötét és embertelen rendszereket minden esetben külföldi hatalom erőltette hazánkra. Így volt ez a német megszállás alatt, és a szovjettípusú kommunista-diktatúrában is.

A pesti srácok emlékezete, majd a kísértetiesen ismétlődő 2006-os őszi események rávilágítanak arra, hogy az idegen érdekeket kiszolgáló kommunistákból és utódaikból nem kér a magyar nép. Ezt jól jelezték a 2010-es választási eredmények is. Az 1956-ot követő megtorlások véresek voltak, de a magyar szabadságharc volt az első szög a kommunizmus koporsójában. A kádári konszolidáció és a szovjet engedékenység a magyar szabadságharcosok eredménye, végső soron Ők érték el, hogy Magyarország lehetett a „legvidámabb barakk”.

Azonban csüggedésre semmi okunk, a magyar nép – talán a keleti pusztákról hozott – szabadságvágya mindig felülkerekedik az elnyomó idegen szándékokon.

Október 23-án, mikor a szabadságért a szovjet tankok elleni harcban elesett, vagy a megtorlásokban megölt hősökre emlékezünk, ne felejtsük, miért adták ők a legdrágábbat, az életüket. Cselekedjünk tehát úgy, hogy ha a Teremtő előtt találkozunk velük, emelt fővel nézhessünk egymás szemébe.

kurultaj.hu