MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Az ünnepségen Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke köszöntő beszédében elmondta: a kitüntetések átadását nem véletlenül időzítették az 1956-os szabadságharc évfordulójára, mert napjainkban is szabadságharcot kell vívni az emberi jogokért, az emberi méltóságért, különösen a határon túli területeken. Ennek a harcnak vannak olyan kiemelkedő hősei, akik megérdemlik, hogy kitüntessük őket. Szomorú aktualitást ad ennek az ünnepi eseménynek, hogy a szlovákiai magyarság jogsértésének ügyében benyújtott petíciót, amelyet az Európai Parlament korábban befogadott, jogilag elismert és napirendre tűzött, amellyel kapcsolatban olyan döntés született, hogy a kassai Alkotmánybíróság döntéséig kivárnak, és azután folytatják a szlovákiai magyarság jogsértésének vizsgálatát, váratlanul, szlovák kezdeményezésre, súlyos jogsértések mellett levették a napirendről. A másik szomorú hír, hogy Szabadkán ellopták az 1944/45-ös ártatlan magyar áldozatok emlékművét. Ez a gaztett befolyásolhatja Magyarország és Szerbia kapcsolatát. Mint tudjuk, nemrég a szerb és a magyar államfő együtt hajtott fejet a II. világháború ártatlan áldozatai előtt és ezek után történt meg Szabadkán ez a vandál cselekedet. Tehát mind a Délvidéken, mind a Felvidéken van tennivaló bőven. A díjazottak sokat tettek azért, hogy a magyar nemzet a határokon túl is megmaradjon.

A kitüntetetteket Pásztor Bazil, budai kerületi görög katolikus főesperese laudálta.  Teréz Anyáról mondott el egy történetet: a missziós nővér leányaival Kalkutta szegénynegyedében rábukkant egy halottnak hitt csecsemőre. Teréz Anya kezébe vette a csecsemőt és érezte, hogy az még lélegzik. Örömében felemelte és hangos szóval azt mondta: Nézzétek, él! Ha én most tudnám, ha képes lennék rá – mondta laudátor -, két kezemmel felemelném a felvidéki és a délvidéki magyarságot és beleharsognám a világba: Nézzétek, él!

Nézzétek, él, minden megpróbáltatás, minden megaláztatás, minden kirekesztés, minden tiltás, minden üldözés, minden verés és megveretés, minden megfélemlítés, börtön és minden embertelen vérengzés ellenére. De ahhoz, hogy ott legyen magyar élet, kellenek Duray Miklósok, Pásztor Istvánok, elkötelezett, karizmatikus, jól felkészült, tekintélyes szellemi vezetők, akik képesek az ottani magyarság ügyét képviselni és jogaikért kiállni.

Az ünnepség díszvendége, tavalyi kitüntetettje, Tamás Aladárné, Ilonka néni, a nemzet 101 éves tanító nénije, akit megfosztottak szlovák állampolgárságától, külön köszöntötte Duray Miklóst és azt mondta: Aki a zászlót viszi, arra lőnek – de ezt mi kiálljuk. Én a sok száz gyerekbe, akiket tanítottam, a magyar identitást ültettem, úgy érzem, sikerrel és amíg élek, ezt folytatom.

Minden elismerés jóleső érzést vált ki az emberből. Ilyenkor az ember önmagán kéri számon, hogy miért is kapta. A kitüntetést igaz, hogy az egyén kapja, de mindig egy társadalmi összefogás, sok-sok embernek a munkája van mögötte. Megkapni az Emberi Méltóságért díjat különleges üzenet, mert ezt a díjat a Felvidékről először Tamás Ilonka néni kapta meg azért, hogy nyíltan vállalta a magyar állampolgárság felvételét és ezzel gyakorlatilag szembe került a szlovák állampolitikával. Nagyon örülök, hogy most egy csapatba kerültem vele. - nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Duray Miklós.

Felvidék.ma